2014. június 4., szerda

Hogyan ülünk?

Te hogyan ülsz? Kényelmesen?


A munkaszék fő funkciója – a célszerű ülőhelyzeten kívül – a hátizomzat és a gerincoszlop tehermentesítése. A hatékony munkavégzés érdekében alá kell támasztania a test súlypontját, és lehetőség szerint kényelmes testtartást kell biztosítania. A jó szék nem kényszeríti az embert egy testhelyzetre, de lehetővé teszi az elérhető legtöbb testhelyzet felvételét. A helytelen kialakítású szék kényelmetlen és statikus terheléssel járó testtartást kényszerít a rajta ülőre. A test nem megfelelő alátámasztása negatívan befolyásolja a fáradtság kialakulását.
Az irodai munkahelyen állítható ülőlap magasságú és ülésmélységű, állítható háttámlájú vagy deréktámlájú irodai forgószék a megfelelő. Lényeges, hogy a széket munkakezdésnél mindenki állítsa be egyéni testméreteinek megfelelően. Ebből a szempontból nagyon fontos a karbantartás, hiszen ha a beállítás megnehezül, „kényelmi” szempontokból nem végezzük el a beállítást.


A szék kartámaszának két funkciót kell betöltenie. Egyrészt alátámasztásul kell szolgálnia a behajlított kar számára, és ezzel tehermentesítenie kell a vállizmokat, másrészt támaszt kell biztosítania felállásnál és leülésnél. Az alátámasztási magasság változtatása lehetővé teszi az igazodást az egyéni különbségekhez.
Az irodai székekre az alábbi előírások vonatkoznak:
  • A szék magassága tetszőlegesen állítható legyen. Az ülőlap magasságának állíthatósági tartománya 420-540 mm között legyen.
  • Az ülésmélység (a háttámla vagy deréktámla állításával) 350 és 420 mm között változhat.
  • A háttámla felfüggesztési pontja és az üléslap közötti távolság állítható legyen.
  • A háttámla legyen domború kialakítású a gerincoszlop ágyéki tájékának megfelelő helyen (lumbáltámasz).
  • A háttámla legyen egyrészt olyan magas, hogy lehetővé váljék a laza testtartásban történő munkavégzés, másrészt ne korlátozza a vállízület mozgását.
  • A szék legalább öt kitámasztó ponttal rendelkezzen (görgők vagy csúszótalpak). A széklábak kinyúlása a szék függőleges forgástengelyétől mérve, ne legyen 365 mm-nél nagyobb. Fontos – különösen görgők használata esetén –, hogy billenés és akaratlan elmozdítás ellen biztosítva legyen.
  • A szék rugózása a leülés során csillapítsa a gerincre ható lökést.
  • A kartámaszok magassága legyen állítható annak érdekében, hogy a munkaasztal lapja alá tolható legyen.
  • Törekedni kell az anatómiailag kialakított ülésfelületre, formája és dőlése akadályozza meg az előrecsúszást.
  • Az ülőfelületnek ajánlatos enyhén homorúnak, 40x40 cm nagyságúnak lennie.
  • A szék ülőfelülete és háttámlája legyen párnázott, de a túlságosan puha kárpitozás minden esetben kerülendő. Az ülőlap első éle legyen lekerekítve.
  • A kárpitozás és a huzatanyagok legyenek páraáteresztőek.
  • Előnyös, ha a szék ülőmagasságát és az ülésmélységet a széken ülve lehet beállítani.
Ülőmunka közben ügyeljünk az alábbiakra:
  • Laza, hátradőlt törzstartás esetén éri legkisebb nyomás a csigolyák közti porckorongokat.
  • A háttámla növekvő dőlésével csökken az izmok igénybevétele.
  • Egy ún. „lumbál támasz” alkalmazása csökkenti az ülés közben a porckorongokra nehezedő nyomást és a hátizmok feszülését. A vízszinteshez képest a hát 120 fokos és az ülés 14 fokos dőlése a legmegfelelőbb.
Természetesen a legkímélőbb testtartás is fárasztó hosszú távon, ha nem tudjuk megváltoztatni. Éppen ezért a munkaszéknek semmiképpen sem szabad a rajta ülőt egy bizonyos testtartásba kényszerítenie, mert ez előbb-utóbb statikus és kényelmetlen testtartást eredményez. A dinamikus ülés azt jelenti, hogy ülés közben mindig a legkedvezőbb üléspozíciókat lehet választani és elfoglalni. Ez akkor lehetséges, ha a szék háttámlája az anatómiai és az antropometriai alapelvek szerint került kialakításra. Így a statikus ülést is tehermentesítőnek, a mozgást pedig támogatónak érezzük.
A dinamikus ülés egyik feltétele, hogy a munkaszék háttámlája változtatható dőlésű és megfelelő kialakítású legyen.
A másik feltétel a szék megfelelő párnázata. A test súlyának lehetőleg egyenletesen kell eloszlania az ülésfelületen, és a párnázatnak lehetőség szerint idomulnia kell a testhez. Ezáltal elkerülhető a nyomáshelyek kialakulása és a vérkeringés akadályozása.
Nem szabad elfelejteni, hogy nincs egyetlen kizárólagosan helyes üléstartás sem. Kedvező, ha minél gyakrabban változtatjuk ülőhelyzetünket. Ennek érdekében nem árt, ha a széken ülő váltakozva állítja be a háttámlát, megkeresi a számára éppen legkényelmesebb testtartást.