 |
| google fotó |
Ismerd fel, ha segítségre van szüséged!
"Sokan vagyunk úgy, hogy könnyebbnek érezzük segítséget nyújtani, mint segítséget elfogdni. Néha a segítség elfogadása azt jelenti, hogy lemondasz a mártír- vagy áldozatszerepről, lebontod a függetlenség falait, amelyek évek alatt építettél fel, és beengeded az embereket, hogy ott lehessenek számodra." Lenti szövegből idézve.
A munkahelyi kérésekre is vonatkoztathatjuk a kérést, vagy a segítség elfogadását. Nem szükséges egyedül küzdenünk egy számunkra nehéz feladattal, kérjük meg azt, aki ismerője a témának. Támaszkodjunk másokra, mi magunk is akár kérés nélkül segítsünk
- új munkatárs beilleszkedésében
- esetleg kisebb képességű vagy lassabban dolgozó segítésében
- gyorsan megvalósítandó feladatoknál dolgozzunk össze, stb.
A mások segítését és a nekünk segítést ne állítsuk patika mérlegre. Mégis úgy érezzük, hogy mi többet és sokszor segítünk, más meg keveset vagy néhányszor, beszéljük meg.
Segítésre fel, segítség elfogadására fel, mert segítség felajánlását és segítség kérést is tanulni szükséges.
",,,Mózes kezei elfáradtak... Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről a másik amarról..." (2Mózes 17, 12)
Szeretjük azt gondolni, hogy egyedül is elboldogulunk mindennel, de bölcs dolog tudni, hogy mikor an szükségünk segítségre. Amikor Izrael Amálék ellen harcolt, valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt fölényben, de amikor leeresztette a kezét, az ellenség kezdett felülkerekedni. Mózes azonban, mint mi mindannyian, ember volt, és "kezei elfáradtak". Ezért Áron és Húr fogtak egy követ, ráültették Mózest, aztán odaáltak a két oldalára, és tartották a kezét. Isten nem csupán győzelmet adott Izráelnek azon a napon, de Mózesnek is megmutatta, hogy vanak idők, amikor mindannyiunknak szükségünk van segítségre. Egy lekipásztor ezt mondta: "Emlékszem egy időre, amikor mélyen elcsüggedtem... azt kérdeztem, vajon én vagyok-e a megfelelő ember arra, hogy ennek a gyülekezetnek a pásztora legyek... Egy barátom megérezte elkeseredettségemet... elhívott egy kávéra és meghallgatta aggodalmaimat. Nem sajnálta az időt, hogy emlékeztessen mindarra, amit Isten végzett engem használva... segített visszaszerezni az elvesztett perspektívát. Az egytt töltött idő végére úgy éreztem, felbátorodtam, és kész vagyok folytatni... mindig hálás leszek neki azért, ahogy 'tartotta a karjaimat'. Sokan vagyunk úgy, hogy könnyebbnek érezzük segítséget nyújtani, mint segítséget elfogdni. Néha a segítség elfogadása azt jelenti, hogy lemondasz a mártír- vagy áldozatszerepről, lebontod a függetlenség falait, amelyek évek alatt építettél fel, és beengeded az embereket, hogy ott lehessenek számodra. Ha most magadra ismertél, imádkozz így: "Uram, tudod, hogy hajlamos vagyok csak magamra számítani. Segíts, hogy el tudjam fogadni az ajándékot, amit te adtál azokban az emberekben, akik segíteni és bátorítani akarnak!"
A fenti elmélkedések a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése, melynek írója Bob Gass. Negyedévre szólü kiadvány formájában megrendelhető a www.maiige.hu honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33. (2012. 11. 14.)
Segítettél ma vagy a héten már valakinek valamiben? Szomszéd néninek szatyor cipelés, online bejelntkezés magadnak és ismerős bácsinak is, testvéred gyermekével fizika példa megoldás, stb.
